rágbi wöld káp twini-ilivön

Október 23-án vasárnap este Új-Zéland pontot tett a hat hete tartó rögbi őrület végére: csapatuk megnyerte a világbajnokságot! Sporttörténelmet írt tehát az egymás közt csak All Blacks néven emlegetett nemzeti együttesük abban a sportágban, amit ezen a szigetországon szinte már vallási fanatizmus övez. A „szinte” szót szerintem nyugodtan el is hagyhatjuk. Ez a győzelem tehát nem pusztán egy kiváló eredmény… juj-de-jó-örüljünk… sokkal-sokkal és megint mondom, sokkal több annál! Legalább is az új-zélandiak életében sokkal több.



waterfront - fan zone

Rugby World Cup 2011 (kiwi kiejtési útmutatót lásd a címben): ez volt az a négy szó és ebben a sorrendben, amit annyiszor hallottam az elmúlt pár hét alatt rádióban, televízióban és élőben, hogy lassan már gyógyszert kellett szednem a kiütéses tüneteim kezelésére. Úgy vártam ennek a sportrendezvénynek a végét, mint a messiás eljövetelét. Teljesen megnyugodni azonban csak igen lassan tud majd ez az ország, mérget vennék rá, hogy még legalább újabb hat hétig fogják a hírblokkok élére tűzni a rögbi vb ügymenetének egy-egy emlékezetes mozzanatát. Tudatosan kiélvezik a jól megérdemelt győzelem édes manna ízét. De mi is történt valójában Új-Zélandon és elsősorban Aucklandben idén szeptember kilencedike, azaz a nyitómérkőzés óta? Hogy egy suta hasonlattal éljek, a kiwik egy hat hétig tartó mesterséges földrengést gerjesztettek maguknak, amire hónapok, sőt évek óta készülődtek és aminek az utórezgései még jó ideig pezsdíteni fogják a véredényeiket. Libabőr-libabőr!

fan zone - a nagy meccs előtt

Egy korábbi bejegyzésemben említettem már, hogy a 2011-es rögbi vb szlogenje ez volt: The World Is Here to Play. (Angolul kevésbé értőknek mondom, ez annyit tesz, hogy „mi most akkor szépen vendégül látjuk az egész világot, akik eljöttek ide hozzánk rögbit játszani.” Teccemérteni?) Úgy vélem ez kiváló bizonyság arra milyen szerepben szeretnék önmagukat látni az új-zélandiak és mi a valós helyzet; a kettő közt ugyanis komoly űr tátong. Akár tetszik, akár nem, a VILÁG nem jött el Új-Zélandra rögbit játszani. Ez egyszerűen nem igaz. Csak azért, mert nekik a rögbi a nemzeti sportjuk nem jelenti azt, hogy a világ fennmaradó részén is ugyanez a helyzet. A rögbi egy fiatal sportág, kiválóan passzol a hasonlóan fiatal Új-Zéland temperamentumához. (Az első rögbi vb-t 1987-ben rendezték, mellesleg ugyancsak Új-Zélandon és mellesleg azt is Új-Zéland nyerte, a mostani tehát a második aranyuk.) Nyilvánvalóan az angolok exportálták ezt a labdajátékot (is) a volt gyarmataikra, mily meglepő, aminek a lenyomata a mai napig kitapintható. Ha figyelmesen megnézzük, azt lehet látni, hogy három fő csoportra oszlik a világ rögbi-ügyileg. Az első a Brit-szigetek nemzetei, azaz Anglia, Skócia, Írország és Wales. Ez a „kötelező” csapatok gruppája, az őshaza. A második Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika — a monstre rögbi-államok, akik egyhamar és már rég túlnőttek az anyaországon. A harmadik pedig leegyszerűsítve az „egyéb” kategória, bár itt mindenkit érdemes lenne külön-külön sorra venni egy-egy mondat erejéig, hogy teljes kegyen a kép. Közülük a legmasszívabb Franciaország és ezen a ponton meg kell mondjam őszintén foggggalmam sincs a franciák miért tudtak mindig is élvonalbeliek lenni. Talán csak hogy borsot törhessenek az évszázados kedvenc ellenük, azaz az angolok és csatlósaik orra alá. A kontinentális Európából  még két csapat volt jelen az idei vb-n: Olaszország és Románia. Az előbbivel több szakértő szerint komolyan kell majd számolni négy év múlva. Az egyéb kategória második legmarkánsabb csapata az argentin, rajtuk kívül Dél-Amerika nem létezik a rögbi vb térképén. Az Egyesült Államoknak meg hát mindenhol ott kell lennie—meg van hozzá a pénzük és az emberanyaguk. Az USA-ban egyébként nyilván mindenki baseballt és amerikai focit nézett, amikor a rögbi csapatukat az összes ellenfél megsemmisítette (csak az oroszok ellen tudtak nyerni… éteri.) És hát Japán… ahogy a focilabdát szelídítik friss nemzetként, úgy lapozgatják fegyelmezetten a rögbi szabályait tartalmazó kézikönyvet is mostanság.

Nyolc év múlva azonban ők rendezhetik a rögbi világbajnokságot. A japánok. Számomra ez azt bizonyítja (Ázsia hegemóniája mellett), hogy a rögbi világméretű szeretne lenni, akárcsak a foci, nyitnia kell a jelenlegi viszonylag szűk körből. Négy év múlva a kellőképpen bejáratott Anglia lesz a helyszín, majd jöhet a jól előkészített ázsiai belépő. A walesi Rod szerint pár év(tized)en belül a rögbi legalább annyira népszerű lesz, amilyen most a foci. Naaa, én ezt nem tudom, há’lehet, de hogy jelenleg szinte kizárólag az angol nyelv által dominált világ játszóterein játsszák ezt a labdajátékot, az bizonyos. Az angolok legtávolabbi játszótere pedig Új-Zéland. Volt. Most már a kiwiké. A többi nemzet a franciákat (és talán az argentinokat) leszámítva statiszta a rögbi kozmoszában.

ott a kupa, hol a kupa

Új-Zéland tehát egyetlen árva ponttal ugyan, de megverte Franciaországot a döntőben. A meccset egyébként a végeredményt kivéve minden tekintetben a franciák nyerték, de a labdarúgáshoz hasonlóan a rögbi is pontjáték, így csak a végeredmény számít. Új-Zéland a vb teljes egészét nézve nagyon is megérdemelte a világbajnoki címet. Egy teljes nemzet mantrázott ezért az eredményért. Egy nem kiwi barátom kérdezte meg tőlem a minap enyhe szarkazmussal a hangjában: „Na és akkor mit kezdenek magukkal az új-zélandiak most, hogy vége a világbajnokságuknak?” Főleg hogy állítólag még ráfizetéses is volt a vb szervezése az államuknak (persze a rögbi szövetség tarolt).  Volt ám nagy csinnadratta, ahogy az ilyenkor illik, ugyanakkor némi csorba is esett a döntőben megszorongatott hősök ólomba még nem öntött mentális szobrain. A franciák mindenesetre szemtelenül beleköptek a levesükbe. Új-Zéland 2011 október 23-án éppen hogy megúszott ha egy forradalmat nem is, de egy utcai tüntetésekkel tarkított nemzeti katasztrófát biztosan. Ehelyett a győzelemmel járó jussuk össznépi eufória volt. A kettőt nem egy hajszál, inkább egyetlen pontkülönbség választotta most el egymástól. Vagy az ugyanaz?

A tömegben állva azon töprengtem el csöppet, hogy október huszonharmadikán vasárnap… nemzeti ünnepünkön... vajon hány embernek tűnt fel odahaza, hogy a világ másik végén egy számunkra szinte ismeretlen labdajátékban egy All Blacks néven becézgetett csapat aranyérmet nyert Új-Zélandnak?