Az előző három bejegyzésben említett példák mindegyike személy szerint is érint, de azért valljuk meg őszintén, hogy például ki nyeri majd idén a rögbi világbajnokságot Új-Zélandon, az a legkevésbé sem fogja az általános lelkiállapotom befolyásolni.
A University of Auckland működési elve annál inkább. Nem sokat szóltam eddig a tanulmányaimról, mert egyfelől nem olyan izgalmas témakör, mint a hétköznapi élet sava-borsa, másfelől magam is sokáig bizonytalan voltam megítélni az intézet hovatartozását. Ittlétem viszonylag rövid ideje alatt természetesen kialakult bennem egy általános kép, még ha nem is az egész egyetemről, hiszen ahhoz túl labirintusszerű, hogy könnyen áttekinthető legyen, de a közvetlen környezetemről mindenképpen. Vendég PhD hallgatóként rengeteg előjoggal bírok, mint például korlátlan internet használat, a könyvtárból bármilyen könyv kölcsönzése akár hónapokra, saját számítógépterem, amit csak pár emberrel kell közös használatra vennem, személyre szabott e-mail inbox komoly tárhellyel, fénymásolás, nyomtatás és szkennelés valójában korlátlan mennyiségben, saját témavezető, lehetőségek konferenciákra és még számos egyéb nyalánkság, aminek a fele eszembe se jut most hirtelen. Ezen előjogok mellett semmi más nem érintett meg ebben az intézetben. Komolyan. A szívem mélyén eredetileg sem azzal a céllal érkeztem ide, hogy majd Aucklandben csinálom végig a doktori képzés három évét és már a legelején nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezen a hozzáállásomon nem is fogok változtatni. Nagyon egyszerűen, nyíltan és határozottan mondhatom, hogy nem bírnék ki Aucklandben három évet. Szerintem nem csak értelmetlen, de egyenesen büntetés lenne ebben a városban még két évet eltöltenem. Csak a magam nevében nyilatkozom, mosolygós arccal és örömteli szívvel élnek itt sokan, szóval nem lehetetlen a küldetés, de ez a város nem nekem épült. Az egyetem pedig ebben a városban van. Ez nyomós ok, azt gondolom. De még ha máshol is lenne lepottyantva a University of Auckland, akkor is komoly aggályaim lennének vele kapcsolatban. Megint csak azt tudom mondani, mint már annyiszor, hogy az új-zélandi kérdőjel nélküli szabálykövetés nekem fagyossá és élettelenné teszi az oktatási rendszert is. Nem sikerült azonosulnom vele, végig zsigerből utasítottam el a kalandok nélküli szellemi utazást. Valószínűleg sokkal többet tehettem volna a saját fejlődésem érdekében, szóval önkritikusan magamat is ostorzom ez ügyben, de ha az oktatók nem lennének emberileg bájosak és szakmailag rátermettek, már rég hűlt helyem lenne itt. Sokat tanultam hajlandóságról szemléletváltásra a kutatásom terén, bővítésre új diszciplínák felé és pontosításra a meglévőknél, egyszóval határozottan sokat fejlődtem ott, ahol nem is vártam. Terveim szerint kihasználom még a fennálló pár hónap nyújtotta lehetőségeket és biztos kézzel pontot teszek az aucklandi egyetemre szánt mondatom végére.
folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése