Hétvégenként turista vagyok, aki vállára kapja fényképezőgépét és elindul felfedezni a körülötte lévő világot. Akárhol jártam eddig magyar határainkon túl, mindig és mindenhol jobban érdekelt hogyan élnek a helyiek, mintsem hogy a turisták által előszeretettel látogatott „szent helyekre” zarándokoljak el. De kikerülni szinte lehetetlen a zónáikat, szóval akár tetszik, akár nem, mégis turista vagyok.
A kompkikötő közkedvelt helyszín a hobbiszerűen utazók körében. Át kell verekedjem magam rajtuk, hogy feltérképezetlen terepre érhessek. Mi van a kikötőn túl? Például a halpiac. Erről fogalmam se volt, random szerűen választottam ki az útvonalat, ami végül helyesnek bizonyult. Életszerű benyomásokat tapasztaltam, olyanokat, amikre igazán kíváncsi voltam. Egy fiatal pár például akkora halat vett, ami egy többgenerációs családot jóllakatott volna. Még a szomszédokat is. Könnyen lehet valami ünnepre készültek. Kínai nagypapa vállán a kis unoka nem tudom mit láthat azon a keskeny szemcsíkon keresztül, de itt az orr fontosabb, mint a szem. A sós hal szaga átható. Középkorú hölgy láthatóan halálosan unatkozó párjával minden halfejet megfog, közelről megszagol, majd fintorogva visszatesz a jégre. Én személy szerint egyiket se venném meg a helyében. A japánok által üzemeltetett rész akváriumában mélytengeri szörnyek vicsorognak egymás hegyén-hátán. A tűzhal tövise ugye halálos? Sokan fotóznak, ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, aki még nem látott ennyiféle és fajta halat és egyéb tengeri herkentyűt egy rakáson. Furcsa belegondolni, hogy itt pár órája még mindenki vígan úszkált kint a nyílt vízben: polipok, homárok, lazacok, cápák, ráják, tintahalak. A többi kuriózumnak a nevét se tudom, semmilyen emberi nyelven.
Mindenesetre úgy döntöttem eszek egy fish and chips kombót, ami bizonyára friss itt és feltételezem nem is lehet méregdrága. Az indiai srác késfenés közben már üdvözöl is, majd elmondja, hogy a napi menübe milyen hal úszott ma győztesként be. Jó lesz, bármi legyen is az. Sült krumplival kérhetem, ha akarom. Akarom. Fizessek hét dollárt, üljek le és várjak. Kapok egy ufó megjelenésű műanyag tárcsát a markomba, ami elektronikusan fog jelezni, ha jöhetek a porciómért. Leteszem az asztalra és kíváncsian várom villogni fog-e, vagy rezegni, esetleg a nevemen szólítani. Úgy figyelem, mint macska az egeret, ha megmozdulna, már ugrok is. Néha azért kipillantok fölötte. Egy maori pár négy adagot kért abból, amit én is rendeltem: papírdobozban sülthal – a Római parton és a Balatonon hekknek hívják – vastagra szabdalt rosejbli, szósz (könnyen lehet ketchup), hozzá kóla. A maori fickó megkérdezi az asztalokat törölgető személyzetist, merre van a mellékhelyiség. A srác pattanások, csorbult fogsor és kancsal tekintet mögül rajzolja fel verbálisan a gyalogösvényt a célig, közben végig mosolyog, gesztikulál és az alkarját simogatja az asztaltörlő ronggyal. Szereti a munkáját, látszik rajta. Tiszteletreméltó az ilyen. Csak valami az agyára ment az életben. Az egykoron fehér gumicsizma cuppog a lábán, ahogy lép, jeget hoz a halakra és a földre, kurjongatva kiabál valamit a társainak hátra, közben egy kisfiú kiveri a balhét az apjánál, hogy ő még repetázna halból és hozzávalókból. Hirtelen jelez a szerkezetem egy piros villogó leddel az oldalán és vibráló mászással elindul a műanyag asztalon, ahogy a mobilok szoktak. Megvárom, amíg az asztal széléhez ér, leesik, elkapom. A protestáló kisfiú figyelmét leköti a produkcióm, addig sem nyaggatja az apját és ahogy minden gyerek, rögtön ki is akarja próbálni a saját ufójával, de az nem reagál. Elhozom a papírdobozomat és elgondolkozom, vajon mi a fene kerül egy darab halban és egy kis krumpliban 7 dollárba, jó ezer forintba? Itt fogják helyben, sehova nem kell (ki)szállítani, (el)raktározni, (le)fagyasztani. És ez olcsó ár ezért. Cserébe valóban friss és finom. Amióta Aucklandben vagyok, sok halat eszek, bár alapjáraton nem a kedvencem. Legközelebb a kagyló-polip-tintahal következik, aminek az ízére ugyancsak nem indul be a nyálképződésem, de akik szeretik, azok esküsznek rá. Igazuk lehet. Akkor rágják csak azt a gumicsodát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése