építő-kő-kockák

Itt a tél. Fordult a kocka, vagyis inkább a sárgolyó. Bár ki tudja, talán unatkozó és túlfizetett brit tudósok hamarosan bebizonyítják a világ szemükben konstans tudatlan többségének, hogy bolygónk valójában kocka alakú. Nem lapos, az idejétmúlt hipotézis lenne, nem is banán alakú (most őszintén, azt meg ki hinné el!?) A Föld, mint építő-kő-kocka elmélete viszont egész konstruktívan hangzik. Third Rock from the Sun.

Ezen a héten víz alatti látványparkot építünk földből és kövekből. Nem tudom az utóbbiból mennyit foghattam meg az elmúlt pár napban, de az eddigi életem során produkált summát máris megdöntöttem. A feladat a következő: egy promenád két felét összekötő gyalogos hidak alá két méterrel süllyesztett területet finom salakkal felszórni, vízszintesbe hozni, oda tervrajz alapján felül nyitott acélketreceket helyezni a geometria párhuzamos törvényének megfelelően, a rácsozat belső oldalfalait kövekkel kirakni, kókuszsodralékból készült „szőnyeggel” lefedni és az ekképpen kibélelt üreget fekete termőfölddel feltölteni. Miután kész, vízzel árasztják majd el a „medencét”, a földbe vízililiomot, vagy mittoménmilyen növényt ültetnek, a sétáló népek meg majd törhetik a fejüket felülről pislogva, valójában hogyan is készülhetett a víz alatti attrakció. Ergo mesterséges lápvidék. Okos, egyben haszontalan, de ezt már nem tisztem megítélni.

A csapat tagjai a következők: José Argentínából, Sal Indiából, Ed Angliából, Rod Walesből, Del maori Új-Zélandról, Chris fehér Új-Zélandról, jómagam meg kishazánkból. Ilyen és ehhez hasonló multikulturális építőkövekből áll össze egy jól működő team. Ja igen, kell még egy emberi művezető is. A szerepben a helyi születésű ötvenes Mike tetszeleg, akinek vakkantás szerű szavai fülre ugyanolyan kérgesek, mint a tenyere szemre, de kimért nyugodtsággal képes teret engedni embereinek. Becsülendő és ritka tulajdonság.

A beszélgetések során különféle adomák elevenednek meg. Ed például azt az agáját fejezi ki, hogy miért olyan drága ebben az országban az étel. Nem a pezsgő és kaviár, hanem a kenyér, tej, sajt, vaj, vagy éppen a hús. Az alapélelmiszerek. Elmondja, hogy Angliában mivel olcsó az étel, az emberek nem becsülik meg azt. Tisztelet a kivételnek. Rögtön feldereng első vásárlásom Londonban majd húsz évvel ezelőttről, amikor is arra lettem figyelmes, hogy a beszerzett mennyiség fele rögvest a kukában landol. Nem maga az étel, a díszes csomagolás. Otthon akkor még a boldog békeidőkben éltünk, nem volt Tesco, nemhogy száz, egy sem. A „fejlett nyugat” építő-(kocka)-kritika és gondolkodás nélküli utánzásával ma már nálunk is hasonló a helyzet, ami a fiatalabb generáció(k) szemében alighanem bizonyításra sem szoruló axióma. Emlékszem a keserű ízre a nyelvem alatt és egy hasonlóan keserű érzésre a szívem tájékán, ami a Tesco vezérigazgató-helyettesének szavai kapcsán éledezett lassan bennem. Az illető a BBC1 nemzeti tévécsatornán jelentette be egy virtuális Európa térkép előtt, hogy a neves angol vállalat közép-kelet európai terjeszkedésre adta a fejét. Brilliant. Magyarország is ott díszelgett pár apró Tesco zászlócskával főbb városai helyére tűzve. Ahogy említettem, közel húsz évvel ezelőtt a brit hírekből tudtam meg, hogy a zászlócskák helyén létesítendő áruházak által termelt profitból tervezik megtámogatni a brit gazdaság releváns szekcióját. Akkor és ott összeesküvés áldozataként éltem meg a helyzetet, erről engem annak rendje és módja szerint senki sem értesített – ha nem kapcsolok amolyan „véletlenszerűen” az aktuális hírblokkra, tudatlanul tengek-lengek tovább. (Obi-Wan Kenobi hitvallása óta azonban tudjuk, hogy az ő személyes szótárában a „véletlen” szó nem létezik… példájára én is ugyanazt a szótárt használom!) Az összeesküvés elmélet nálunk idővel kézzelfoghatóvá materializálódott. Új-Zélandon nincs Tesco, még nincs, helyette van Countdown. Például.

Az ennivaló itt tehát drágább, úgy vettem észre az új-zélandiak talán éppen ezért (is) jobban odafigyelnek rá mit (v)esznek és mennyit. Rod erre elmeséli, hogy az előző munkahelyéről kis híján kitették a szűrét, mert kritizálni merte miért kerül kilószámra a kenyér a szavatossági idő lejártának napján egyenesen a kukába. Javallotta a szegényeket, vagy a teheneket. Válaszként azt kapta, ha a kidobandó ételt elosztogatnák, és teszem azt attól valaki megbetegedne és beperelné a céget, az bizony nem mutatna valami jól az illető vállalat bizonyítványában. És mi van az állatokkal? - azok nem tudnak panaszt tenni! Valóban nem, de az állat tulajdonosa igen. Rod elmondása szerint ezen a ponton meghátrált. Nekünk feltette a költői kérdést: hova jutott a világ? Erre senki sem reagált, inkább csendben maradtunk.

Az angol Ed és a walesi Rod közös (legalább is hasonló) nyelvet beszélnek, ami inkább átvitt értelemben értendő, sem mint szó szerint. Úgy vettem észre, néha még nekik is meggyűlik a bajuk a kiwi kiejtéssel, de főleg a helyi gondolkodási sémával. Mike egy alkalommal elmagyarázta kettejüknek, mit hogyan kellene csinálni. Mivel én akkor éppen máshol és mással voltam elfoglalva, a két sráctól érdeklődtem a lépések felől. Kérdésem: „Mit mondott?” Fejjel Mike felé intek. Rod bambán maga elé bámulva: "I didn’t really get what he said." Ami annyit tesz, hogy konkrétan fogalma sem volt miről hadovált neki az „ugyanazt” a nyelvet beszélő művezető. Ed felé tekintek, nemlegesen vállat von. A logikát használva közösen kellett kisakkoznunk a feladat lépéseit. Rod walesiként egyébként jogosult cinizmusra Ed felé, hogyaszongya: "There are only two things I hate: racism and the English." Mindenki nevet a mondat csavaros üzenetén, Ed is! Nem érdemes a humort mellre szívni. Rodtól tudtuk meg azt is, hogy ha egy tehenet oldalról felborítanak, az nem tud magától lábra állni és elpusztul. Kimondottan vicces elfoglaltság, állítja, főleg ha az ember kellőképpen részeg hozzá és haverokkal csinálja mindezt. Úgy hívják cow tipping.

De visszatérve a bejegyzés elején említett `Föld-mint-építőkocka` esetlen és valójában eszetlen felvetésemhez, egy pár nappal ezelőtti előadáson hallott igen érdekes gondolatot produktuma mindez. Az előadó Kopernikusz helyett Keplert tartotta fontosabb mérföldkőnek a Föld helyzetének újraértelmezésében. Szerinte ugyanis nem az volt az igazi vívmány, hogy bebizonyosodott a Föld kering a Nap körül és nem fordítva, hanem az, hogy a Föld nem tökéletes kör alakú pályán kering. Az előadó szerint először Keplernek volt elég mersze szakítani az addigi világ megkövesedett realista gondolkodási sémájával és a Kopernikusz által felrajzolt szabályos kört ellipszissé torzítani. Nekem ebből mindössze annyi az üzenet, hogy a merészség a tudás felé vezető út egyik legfontosabb építőköve. Hogy ez kinek mit jelent, azt mindenki kockázza ki magának.