A következő két-három napom eseménytelenül telt, helyesebben inkább úgy fogalmaznék, hogy a következő két-három napban ugyanazt csináltam: felgyalogoltam a Pentlands backpackers hostelbe és vissza, menet közben pedig fotókkal dokumentáltam a látottakat.
Sonia és görög barátja ugyanis állították, úgy is lehet ott lakni, hogy a szállás fejében takarít az ember, azaz nem kifizeti a szobabérlet árát, hanem megdolgozik érte. A neten állítólag kimondottan pozitív visszajelzéseket kapott a hely, mármint ami a tisztaságot illeti, pontosan emiatt a különös adok-kapok rendszer miatt. Hajtott a kíváncsiság megtudni valóban igaz-e a hír, ha pedig igen, akkor pontosan hogyan is működik, mert efféle módiról korábban még nem hallottam. Szóval ez szolgált ürügyként a sétákra. Volt egy célom, ami jelen esetben hasznos cél volt ugyan, de valójában nem is a cél érdekelt, hanem a hozzá vezető út. Eszembe jutott egy fiatal amerikai fotózsurnaliszta, egy bizonyos Dan Eldon nevű, akinek a naplóbejegyzései The Journey is the Destination címen jelentek meg, ha jól rémlik 1997-ben. Mintájára most nekem is maga az út lett az célállomás. Egy lincselés során vesztette életét a srác valahol Afrikában... ezt a példáját nem áll szándékomban követni. Nikos szerint 40 perc fel a dombra a séta, én meg-megállva, fotózgatva másfél óra alatt abszolváltam a távot. Ráadásul nem találtam ott a fő-főmenedzsert, éppen kétnapos szabadságát töltötte, a helyettese pedig semmilyen konkrét felvilágosítást nem tudott adni. Csak harmadnap sikerült az illetékessel beszélnem, aki mintha félig fekete, félig indiai lett volna, de nem mernék rá megesküdni – tőle megtudtam, jelen pillanatban nincs ilyen feladatkör ellátására szükség. Körülbelül egy hónap múlva írjak neki egy mailt, addigra lemegy a szezon és megfontolja. Most dől a lé, elégedett (ezt csak magamban gondoltam). Köszönöm, viszlát. Majd ha lesz diákvízumom és még mindig érdekel a dolog, viszont megfontolom a lehetőséget (ezt is csak magamban gondoltam). Már indultam is fotózni. Első körben a gyenge képességű digitális gépemmel feltérképezek pár előre kitalált koncepciót, amit később fekete-fehér filmen tervezek megfotózni. Ebben a sorrendben ez az út és ez a cél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése