mapping central Auckland

Az első pár napom, mint minden valamirevaló turistának közvetlen környezetemen túl a relatíve tágabb környék felfedezésével telt. Mi merre van, melyik irányba kell elindulni, milyen messze van a célobjektum és bár tyúklépésben semmit nem mértem le, mennyit kell körülbelül gyalogolnom, ha el akarok valahova jutni. Mint valami stratégiai játékban: bázisom a youth hostel, a nap végén ide kell visszatérni. Sőt van már három viszonyítási pontom is, nevezetesen a Sky Tower (ezt jó nehéz volt kitalálni), a Queen Street és a University of Ackland. Hát akkor mire várunk? START. Gyűjtögessük a pontokat.



Lower Queen Street

Sematikusan ezt úgy kell elképzelni, hogy ha kilépek a YHA ajtaján és balra indulok le a City Road meredek lejtőjén, az első keresztutca a Queen Street, aminek van Upper Queen Street és Lower Queen Street része. Nem magyarázom el mi lehet az elnevezések oka. Na most „tőlem” az előbbihez ér ki az ember, majd jobbra fordulva indulhat egy kellemesen hosszú séta egész le a kikötőig, ahol az utasszállító és turistahajók vesztegelnek. A Queen Street azért különösen említésre méltó, mert ez Auckland „főutcája” – nem példálóznék suta hasonlatokkal, hogy mondjuk olyan, mintha összegyúrnánk a budapesti Váci utcát és a Nagykörutat, de olyan. Olyaaa-smi. A Váci utcából kellenek hozzá kellékként a turisták, utcai zenészek, koldusok, pénzváltó bódék, drága üzletek, a Körútból meg vegyük ki az étkezdéket (török, kínai, indiai: nem olyan, mint nálunk; plusz itt sok a japán, koreai, vietnámi, egyéb távolkeleti finomság; természetesen McDumálsz, BB King, Wendis, Szubvéj, etc), valamint az áradat. Mind autó(busz), mind ember. Ez az utca feszt pezseg. Azt hiszem, amikor Auckland sorban állt a Nagyvárosi kellékek boltjában, a „nyüzsgő utcák” termék pont kifogyott. Nagytételben felvásárolta előtte New York, meg London, meg Tokió, meg Szingapúr. Még Budapestnek is több jutott. Aztán az eladó a pult alatt hátra becsúszva rálelt jelesül erre a Queen Streetre, leporolta és akciósan eladta Aucklandnek. Ez meg mintha nem is bánná, hogy nem jutott neki több. Nem is kell, megmutatjuk a világnak, hogy nekünk is van ilyenünk, aztán legyen elég ennyi. Valami ilyesmi járhatott a helyi városrendezők fejében. Minden flancos cuccból csak egy van Aucklandnek. Például a magyarok hőn szeretett plázái az új-zélandi „srácot” nem hívnák le a grundra focizni. Ütött-kopott kis pláza ez itt, ráadásul apró termetű is szegénykém. Kisegítő iskolában lenne magyar szemmel nézve a helye, itt meg megsimogatják a kócos kis buksiját. Voltam benne négyszer-ötször, mert nyújt ingyen wifit, ebből háromszor kiment az áram, mire az emberek tapsoltak, fütyültek, kurjongattak, mint valami szilveszteri buliban. Ez az, amit már említettem Ausztrália kapcsán, ami Aucklandre is értendő: mintha Auckland nem akarna nagyváros lenni, nem akarna felnőni, nem vágyna modern kütyükre. Van neki pár, mutatóba, de ha maradunk a gyermek-hasonlatnál, nem hinném, hogy például a Sky Tower lenne Auckland kedvenc játéka. Inkább a víz, a szél, a dimbes-dombos suburb-jellegű negyedei, zöld parkjai. Azokkal szeret kokettálni. Ebből a szempontból tipikusan új-zélandi város ez, más szempontból meg igencsak kilóg a sorból. Milyen más szempontból? Multikulturálisan, ha szalonképesen akarok fogalmazni. Ha meg nem, akkor azt mondanám mindenféle népség él itt. Felsorolni is nehéz lenne. Annyi bizonyos, hogy új-zélandiból láttam eddig a legkevesebbet, ergo mintha nem is Új-Zélandon lennék. Hehe, biztos nem jó körökben forgok!



IMAX cinemas

Ennyit a Queen Streetről, többet nem érdemes foglalkozni vele. A Sky Towernek sem hiszem, hogy több hasznát vennénk annál, mint hogy Auckland generált szimbóluma, helymeghatározás szempontjából kiváló viszonyítási pont, a déli félteke legmagasabb épülete (mégiscsak Auckland büszkélkedhet ezzel a címmel!), fejest lehet ugrani róla a semmibe kezeslábasban, védősisakban és valami hevederfélével a derekadon, ki lehet rá mászni ugyancsak hevederrel kikötve és egy pallón körbejárva, az éttermében el lehet költeni egy kisebbfajta vagyont, de talán ami a legfontosabb például Ariana szempontjából, hogy ott van mellette a kaszinó, ahol lehet többek közt pókerezni. Egyetértek, ilyen is kell egy nagyvárosba, de ennyi dunszt elég.

Ami a University of Auckland épületegyüttesét illeti, rövid leszek. Új-Zéland ugye egy angol-szász gyökerekkel rendelkező ország (most minden maōri visítana), nem véletlen díszeleg a pénzükön II. Erzsébet profilképe. Ebben a kultúrkörben pedig a történelmileg megalapozott hagyományokkal bíró egyetemeken túl – ilyen például Oxford, Cambridge, Prinston, Yale és számos egyéb – a másik csoport az ún. red brick university együttese, melyeket zömmel valóban vörös téglából építettek, főleg Nagy-Britanniában. Azon a szigeten a kőműves szakvizsga vizsgalapján nemigen szerepel a téglán és a malteren kívül más alapanyag. A „vöröstéglás egyetemekre” példa a University of Central England, ahol már említettem, jártam. A lényeg ott bújik, hogy az utóbbi csoportba esők kevésbé „ősi” egyetemek, alig pár évtizede tudatosan létrehozva, éppen most duzzadó múlttal, helyüket keresve az egyetemek sorában. A UOA (University of Auckland) úgy vélem valahol a kettő közt félúton bóklászik. Útban a második kategória felől az első irányába. Külsőre „vöröstéglás”, de láthatóan „ősi” szeretne lenni, mivel rendezetten nagy területen fekszik, minden elképzelhető tanszékkel rendelkezik, komolyan veszi magát és teljes felszereltséggel bír (van itt kéremszépen könyvtár, tornaterem, kompjútertermek, étkezdék, könyvesbolt, saját posta, bank, patika, diákklubok). Még egy Clock Tower névre hallgató épülete is van, amit azért építettek, mert ha valaki meghallja azt a szót egyetem, gondolatban rögtön valami effélére asszociál. Tessék, itt van! Ezt az adomát egy helyi diáktól tudom. Vagy igaz, vagy nem. Ennyit szerettem volna elmondani Auckland általam ezúton kiemelt három nevezetességéről, azaz a Queen Streetről, a Sky Towerről és a University of Aucklandről.

Clock Tower



UOA