nemzet-benyomás II. (egyén vs közösség)

Hogy kinek mit szabad és legfőképpen mit nem, úgy vettem észre ennek a nemetnek vesszőparipája. Ha a saját dolgoddal foglalkozol, akárki és bárki lehetsz errefelé, senki nem fog beléd kötni, vagy kinézni általánosan kínos megjelenésed, problematikus testsúlyod, lestrapált ruhatárad, kihívó vagy avítt hajfrizurád miatt. Ennek azonban ára van, mint azt hiszem mindennek az életben. Ezen privilégium kiérdemléséhez ugyanis valóban a „saját dolgoddal” kell foglalkozz, közösségi ügyekben nem hivatkozhatsz egyéniségi jogaidra.

liquor ban area

Errefelé a „közösségi ügyek” kifejezés jelentéstartalma magyar szemmel nézve és magyar tapasztalatokra alapozva legalább is erősen ingoványos. Értelmezhető nyilvánvalóan az a része, hogy köztéren, parkokban tilos alkoholt fogyasztani. Jogos, bár nem látom mi a baj abban, ha valaki párjával, vagy szűk baráti körben elkortyolgat egy-két sört egy zöld-barna kockás pléden! Nehéz ellenőrizni mennyi az annyi, mondhatnánk… fair enough, tehát nem szittyózunk parkban. Egyébiránt ki van pingálva táblára is parkok bejáratánál a liquor ban, úgy megbüntetik az embert, ha megszegi, hogy arról koldul. Aki nem beszéli a nyelvet, vagy már annyit ivott, hogy nem lát olvasni, annak piktogram segít sorba igazodni. Értelmezhető az is, hogy erőteljesen tiltják a dohányzást… személy szerint sokszor sajnálom a dohányosokat, hogy szinte bujdokolniuk, egyenesen szégyenkezniük kell, ha hódolni akarnak szenvedélyüknek. Itt a közvélemény jellembeli gyengeségként könyveli el a dohányzást.

Vegyünk azonban pár kuriózumot, elsőként máris a közlekedést. Ha például nem a zebrán kísérled meg abszolválni a túloldalra átjutás feladatkörét, vagy tiltó piros lámpa ellenében teszed azt, akkor bizony az életeddel játszol. De nem ám csak úgy simán, ahogy azt alapból érti a halandó ember! Tudniillik új-zélandi aggyal gondolkodva, mivel gyalogosnak semmi keresnivalója az úttest közepén, vagy pirosban a zebrán, így ilyenkor törvényszegés esete forog fenn; az autós pedig mivel a törvény idevonatkozó cikkelye szerint jogosan halad gépjárművével az úton, nem köteles megállni, de még lassítani sem. Az utolsó pillanatban azért valahogy sohasem történik meg a gázolás. Az autós állampolgár tehát figyelmezteti gyalogos állampolgár társát helytelen viselkedésére azáltal, hogy saját jogát érvényesíti. Mindezt kürt, szitokszavak és félreérthetetlen gesztikuláció teljes mellőzése mellett. Fapofával. Míg nálunk renegát gyalogosra direkt rágyorsítani, majd kaján mosollyal figyelni hogyan szökken szarvasként előlünk 10 pontot ér a valóság játszóterének szabályai szerint, addig itt az ilyesmit véresen komolyan veszik. Gyorsan hozzáteszem, alig van itt ember és autós. Úgy értem fizikálisan (kivéve csúcsidőben bizonyos útszakaszokon)! Sokszorosan ennyi ember is kényelmesen elférne ebben az országban, mégis azon megy a vita, kinek hol a helye. Ahogy egyszer hallottam valakit Új-Zéland lélekszámáról nyilatkozni: "There’s hardly anyone there." És ez Auckland, az ország legsűrűbben lakott, nagyvárosi jellegű, multikulturális közege! Mi lehet akkor a Déli-szigeten!? Nyilván ez egyben az ország egyik vonzereje is.

A multinacionális cégek pénzügyi világában a fent leírtakat úgy hívják "holding to account", azaz a másikat feladatkörében leírtak szerinti munkavégzésre figyelmeztetni. Szabadon nyelvünkbe ültetve. Azaz: „Tudod mi a dolgod, apukám, hát akkor csináld annak megfelelően, mert ha nem, figyellek ám és jelentem akár a feljebbvalóidnak, na nem azért, mert ez így esik nekem jól, nehogy azt hidd, hanem mert szabályszegéseddel engem tartasz fel a munkám hatékony elvégzésében.” Lehet az angol nyelv egyszerűségével, vagy cikornyásan magyarul fogalmazni, a lényeg ugyanaz marad. Gyermekkorban az ilyet spiclinek hívták – akár később is, bár akkor már jelentéseket írtak – máshol besúgó, vagy beépített ember néven ismeretes, kicsit enyhébben esetleg tanár kedvence (teacher’s pet), karót nyelt kockafej (square), hipokrata (hypocrite), a mély-szleng meg csak úgy ismeri ba*atlan picsa. Akárhogy is, NZ-on a „közösségi ügyek” tekintetében mindenki úgy érzi jogában áll, mi több kötelessége lépten-nyomon figyelmeztetni a törvényt kevésbé tisztelő honfitársait. Tupírozott frizurád, szakadt ruházatod, mezítlábas pereputtyod, maōri tetoválásod, saját bejáratú rendszámtáblád kizárólag akkor lehet, ha folyamatosan eleget teszel a szabályzatban előírtaknak. Errefelé nem a nálunk igencsak jól ismert „kopasz-erős”, vagy „nyegle-ficsúr” feszít személyre szabott rendszámtáblás verdában. Akárki, bárki. Mégis figyelmet érdemel, hogy a nagy számú normál kategóriás, zömmel japán autók esetében ez a trend nem jellemző – akinek olcsó járműve van, az arra használja amire való, amire azt Ford eredetileg nagy számban gyártani kezdte: közlekedésre. Cél eljutni vele a célállomásra. Magasabb kategóriás autóhoz viszont valami rejtett okból kifolyólag itt is dukál a fazonigazított rendszámtábla, státuszszimbólumként… európai autókra kell elsősorban gondolni: BMW, Mercedes, Audi, Volvo, Saab, közkedvelt a Bentley, Rolls(-Royce) és Jag(uar) angol trió, vagy a tisztelve mosolyt érdemlő oldsmobil imádat. Ha pedig a választott feliratodhoz tartozik sorszám is, az ne 001 legyen, inkább 011 – hiszen otthon a garázsban áll még 10 másik, neked éppen a soron következőt volt kedved elkötni. Legjobb mégis, ha az egyedi kategóriában is az élre törsz. Ne légy szégyellős! Mondom, ha az alapvető szabályokat tiszteletben tartod, magaddal vagy tulajdonoddal azt csinálsz, amit akarsz. Emlékezetből ezeket láttam: SISTR, 6 HELL 6, N Z R, IN 2 W1N, SOCCER, ITALIA… a sornak az emberi képzelőerő szabhat csak határt, amiről tudjuk, határtalan.

Érzésre olyan ez a számonkérősdi, mint amit életemben először Angliában tapasztaltam, lassan két évtizeddel ezelőtt, miszerint folyamatosan figyelmeztetnek valamire: "mind your head" (vigyázz a fejedre, mondjuk pincehelyiségbe lépéskor); "look right" (nézz jobbra, zebránál sárgával-pirossal a betonra festve); "mind the gap" (metrózásnál vigyázz a peron és a szerelvény közti üregre… sokak kedvence, mert ezt hangosbemondós-hanghatás is kísér); "mind the grass" (a klasszikus fűre lépni tilos); "caution, it`s hot" (vigyázz, forró) – bajos lenne mindet felsorolni!

folyt. köv.